Hordó, Casino, Phoenix, Bahnhof, Tiszavirág, Ifjúsági Ház – egymás után kerültek elő a régi kedvencek, amikor arról kérdeztünk benneteket, melyik vásárhelyi szórakozó- vagy vendéglátóhelyet sírjátok vissza, és miért. A válaszokból több nemzedék esti találkozóhelyei rajzolódtak ki, az ötórai teáktól a rockklubokon át a hajnalig tartó diszkókig. A helynevek mellé pedig megérkeztek az ízek, a baráti társaságok és néhány emlékezetes történet is.
„Melyik régi vásárhelyi szórakozó- vagy vendéglátóhelyet sírod vissza, és miért?” – ezt kérdeztük múlt heti posztunkban. Volt, aki egyetlen nevet írt, más hosszú felsorolással válaszolt, és akadtak olyanok is, akik egy-egy este hangulatát idézték fel. A hozzászólásokból válogattunk, a kommentelők nevét mellőzve.
A Casinóban egy szilveszteri buli híre is gyorsan körbeért
A Casino több hozzászólásban is visszatérő kedvenc volt. Egyik olvasónk a Hősök terén működő hely kényelmes, akár hattagú társaságokat is befogadó fakkjait, a kerthelyiséget, a biliárdot és a sajtos sült krumplit emlegette. Másoknak a telt házas esték és a baráti találkozások jutottak róla eszükbe.
Egy december 30-i összejövetel különösen emlékezetes maradt. A társaság azért ült be a Casinóba, hogy eldöntse, hol szilveszterezzenek, végül egyikük szülők nélkül maradó otthonára esett a választás. A visszaemlékezés szerint mire a hozzászóló kijött a helyről, már mindenki tudott a másnapi házibuliról – a vendégsereg pedig jóval nagyobbra nőtt a baráti körnél.
Túrós lepény a Hordóban, pizzaszeletek a Phoenixben
A Hordóhoz többen egészen konkrét ízeket kötöttek: a túrós lepény és a falatkák is előkerültek a kommentekben. Volt, aki a strand közelségét és a fiatalon ott töltött kellemes találkozásokat emelte ki, más egyszerűen csak annyit jelzett: ez volt a kedvence.
A Phoenix említésekor a diszkó mellett szintén rendszeresen szóba került az étel. Egy olvasónk az 1993 és 1998 közötti időszakot idézte fel, benne az éjfél után érkező pizzaszeletekkel. Más röviden foglalta össze a helyhez kapcsolódó emlékeit: „Phoenix, pizza, disco…”
A Bahnhof és a régi Penna ugyancsak sokak felsorolásában megjelent. Az egyik hozzászóló szerint a Pennának olyan sajátos hangulata volt, amelyet ma már nem lehetne ugyanúgy visszaállítani, míg mások a Bahnhofot nevezték meg egykori kedvencükként.
Ötórai tea, Tiszavirág és a régi táncos esték
A régebbi évtizedeket felidéző válaszokban a Tiszavirág presszó, a Pepsi bár, a Strandvendéglő, a régi Sarokház és a Béke is helyet kapott. A Tiszavirágot egyik olvasónk kulturált szórakozóhelyként őrzi az emlékeiben, mások egyszerűen a sok hozzá kötődő élmény miatt választanák újra.
Többen említették a Béke nagytermének ötórai teáit, a Piramis együttes zenéjével. Az öreg Tisza étterem és szálloda pedig egy hozzászólónak a nyári, rózsás teraszt és azokat az estéket jelentette, amikor több korosztály is együtt táncolhatott.
A Hódtava szintén visszatérő név volt: zenés, hangulatos helyként, illetve a kisebb pénzből szórakozók éttermeként emlékeztek rá. Egy régi becenév is előkerült, a „lómosó”, a hozzá kapcsolódó zenészekről szóló beszélgetés pedig azt is megmutatta, hogy ennyi év után már nem minden részletre emlékszünk egyformán.
Rockklubok, videódiszkók és teltházas privát bulik
A Metró, a Munkás, az UV Klub, a Metál klub és az IH rockklubja is több olvasónk számára jelentett fontos találkozóhelyet. Egy visszaemlékező a kilencvenes évek második felét idézte fel, amikor a diszkók után egyre inkább a rockklubok felé fordult a társaságuk, és a város több pontján is találtak maguknak zenés estét.
Mások az Ifjúsági Ház videódiszkóit, a Hódiköt és a Hódgép klubját, valamint a Tiszti klub rendezvényeit emlegették. A Porcelán klub egyik hozzászólónknak a nyolcvanas évek hatalmas privát bulijait jelentette, amelyekre az este végére már az eredeti vendégkörnél jóval többen érkeztek meg.
A Pelikán és az Akvárium neve is többször felbukkant, mellettük a Dobay, a Kistóparti, a Joker, a Süti és kávé, a Szürkekabát Bárszínház és még számos más hely. A válaszok a diszkók mellett azokról a vendéglátóhelyekről is szóltak, ahová beszélgetni, találkozni, egyszerűen csak együtt lenni jártak az emberek.
„Nézzük meg, a másik szórakozóhelyen most épp mi van!”
A hozzászólások egyik közös élménye az volt, hogy egyetlen este alatt több helyet is végig lehetett járni. A társaságok ott maradtak, ahol ismerőst találtak vagy éppen tetszett a zene, aztán továbbindultak megnézni, máshol mekkora a buli. Ahogy egyik olvasónk megfogalmazta: „amerre ment az ember mindig lehetett találkozni valakivel”.
A válaszokból ezért nem egyszerűen régi helyek iránti nosztalgia bontakozott ki. Sokan a választás lehetőségét, a spontán összefutásokat és azt a társasági életet idézték fel, amelynek ezek a klubok, presszók és vendéglők adtak otthont. A Hordó, a Casino vagy az IH neve mellé így mindenkinek odakerült a saját társasága és néhány máig emlékezetes este.
Összeállításunk a Vásárhely Most múlt heti kérdésére érkezett olvasói hozzászólásokból készült. A felidézett részletek személyes visszaemlékezések; a válogatás nem rangsor és nem reprezentatív felmérés.










