Marosvásárhelyről indult, óvónőként kezdte a pályáját, később pszichológusként, pedagógusként és szociális intézmények vezetőjeként dolgozott. Bereczki Hajnal 2008-ban érkezett Hódmezővásárhelyre, ma pedig már a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központot vezeti. A Vásárhely Mostnak adott interjújában azonban nem elsősorban a hivatalról beszélgettünk vele. Sokkal inkább arról, hogyan látja a gyerekeket, mit jelent számára a pedagógusok munkája, és miért gondolja úgy, hogy egy iskola működésében az emberség legalább olyan fontos, mint a szabályok.
Van, akinek a tankerületi központ hallatán elsősorban egy hivatal jut eszébe. Iratok, táblázatok, ellenőrzések, fenntartói döntések. Bereczki Hajnal viszont egészen más oldalról közelít a feladathoz. Amikor leültünk beszélgetni, hamar kiderült, hogy a gondolkodásában nem az intézmények, hanem az emberek állnak a középpontban.
Talán nem véletlenül. Az új tankerületi vezető szakmai életútjának jelentős részét olyan területeken töltötte, ahol az emberi kapcsolatok, a bizalom és a személyes odafigyelés nélkül nehéz eredményt elérni.
Marosvásárhelytől Hódmezővásárhelyig
Bereczki Hajnal 1971-ben született Marosvásárhelyen, és egészen 2008 januárjáig ott élt. Óvónőként kezdett dolgozni, majd pszichológusi végzettséget szerzett. Iskolapszichológusként és szakpszichológusként is tevékenykedett, de pályafutásában volt egy kevésbé ismert kitérő is.
Négy éven át a helyi vízszolgáltatónál dolgozott tolmácsként, fordítóként, valamint egy gyerekeknek készülő, magyar nyelvű ismeretterjesztő újság szerkesztőjeként. A kiadvány játékos formában mutatta be a víztisztítás és a környezetvédelem világát.
Vagyis még akkor is a gyerekekkel foglalkozott, amikor éppen nem pedagógusként vagy pszichológusként dolgozott.
Hódmezővásárhelyre egy álláspályázat hozta. A Szivárvány Otthonban előbb vezetőpedagógusként, később szakmai vezetőként dolgozott. Innen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz vezetett az útja, ahol Csongrád-Csanád vármegye szociális intézményeinek szakmai munkáját segítette. Legutóbb a szentesi Gesztenyeliget Integrált Szociális Intézmény szakmai intézményvezető-helyettese volt.
Amikor azonban meglátta a tankerületi igazgatói pályázatot, úgy érezte, ez a feladat valahogyan visszavezeti ahhoz, ami mindig is közel állt hozzá.
„Amikor szembejött velem ez a pályázati lehetőség, olyan volt, mintha abszolút megszólított volna” – fogalmazott.
Mi van, ha nem is rossz a gyerek, csak másképp gondolkodik?
A beszélgetés egyik legérdekesebb része akkor kezdődött, amikor az iskolapszichológusként szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
Bereczki Hajnal felidézte, hogy munkája során olyan kamaszokkal is találkozott, akiket az iskolai környezetük magatartászavarosnak tartott. A pszichológiai tanácsadás során azonban olykor egészen más kép rajzolódott ki.
Előfordult, hogy a gyermek kiemelkedő értelmi képességekkel rendelkezett, és egyszerűen nem kapott elegendő szellemi kihívást az iskolában.
„Tulajdonképpen nem is magatartászavar, csak magas intelligenciájú” – idézte fel az ilyen esetek tapasztalatát.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden magatartási nehézség mögött ugyanez áll. Az új tankerületi vezető számára azonban fontos tanulság, hogy a gyerekeket nem lehet néhány tulajdonság vagy egyetlen iskolai helyzet alapján megítélni.
Úgy véli, a pedagógiában nagyobb szerepet kellene kapnia a személyiségközpontú szemléletnek: annak, hogy a gyermek képességeit, teljesítményét, viselkedését és egyéni szükségleteit együtt vizsgálják.
Nem gyors változást ígér. Maga is hangsúlyozza, hogy ez hosszú folyamat, amelyet az alapoknál kell elkezdeni.
Több iskolapszichológust szeretne
A korábbi tapasztalatokból egy egészen konkrét elképzelés is következik. Bereczki Hajnal szeretné, ha a tankerülethez tartozó minél több iskolában dolgozhatna iskolapszichológus.
„Nekem az egyik fájó pontom az iskolapszichológusi státusz, szeretném hogy minél több iskolában próbáljunk meg iskolapszichológust biztosítani. Meggyőződése, hogy az iskolapszichológus nemcsak a gyerekeknek nyújthat segítséget, hanem a pedagógusok munkáját is könnyítheti.
Ez egyelőre célkitűzés, nem bejelentett létszámbővítés. Az új vezető most ismerkedik az intézmények helyzetével, és csak ezt követően szeretne konkrét terveket megfogalmazni.
Nem szeretne hivatalnokként viselkedni
A beszélgetés során többször visszatértünk arra, hogyan képzeli el a tankerület és az iskolák kapcsolatát. Bereczki Hajnal szerint a fenntartónak nem az a legfontosabb feladata, hogy ellenőrző hatóságként jelenjen meg az intézmények életében.
„Nem egy megrögzött revizori vagy fenntartói magatartással, hanem segítőkészen” kell fordulni a pedagógusok, a szülők és a diákok felé – fogalmazott. Azt szeretné, ha az iskolaigazgatók és a pedagógusok valódi partnerként tekinthetnének a tankerületre, ahol nem kell tartaniuk attól, hogy elmondják a véleményüket.
„Én abban hiszek, hogy úgy visszük előrébb a dolgokat, hogyha közösen tudunk gondolkodni, és mindenki elmondja a véleményét.” Szerinte egy tankerületi vezető és egy pedagógus között is egyenrangú, partneri kapcsolatra van szükség.
Előbb meg akarja ismerni az iskolákat
Az új vezető november végéig, legkésőbb december első hetéig szeretné személyesen felkeresni a tankerület valamennyi iskoláját. Nem pusztán bemutatkozó látogatásokat tervez. Előbb szeretné áttekinteni az intézmények adatait, működését és szakmai helyzetét, hogy az igazgatókkal már érdemi kérdésekről tudjon beszélgetni.
Az első személyes tapasztalatokat a vásárhelyi Varga Tamás Általános Iskolában szerezte, ahol egy műszaki munka átadás-átvétele kapcsán járt. Az iskola vezetőivel közösen végigjárták az épületet, és beszéltek a hiányosságokról, a szükséges javításokról és a későbbi fejlesztési lehetőségekről is.
A pedagógusok szakmai támogatása mellett az infrastruktúra állapotát, a felújításokat és az esetleges pályázati lehetőségeket is szeretné áttekinteni.
Öt év múlva büszke szeretne lenni
Bereczki Hajnal megbízatása öt évre szól. Amikor arról kérdeztük, milyennek szeretné látni a tankerületet ennek az időszaknak a végén, nem épületeket, beruházásokat vagy statisztikákat említett először.
„A legelső az, hogy büszkeség töltsön el, és ne szégyenérzet.” Azt szeretné, hogy öt év múlva az elért eredményekre közös munkaként tekinthessenek az intézmények és a fenntartó dolgozói. Úgy gondolja, ennyi idő alatt nemcsak kézzelfogható változásokat lehet elérni, hanem egy közösség szemléletén is lehet formálni.
Fontos számára az is, hogy a szülők bízzanak a pedagógusokban, és elfogadják a szakmai munkájukat. Szerinte a tanárok nem egyszerűen tananyagot adnak át: hosszú éveken keresztül alakítják a gyerekek gondolkodását, személyiségét és a világhoz való viszonyát.
Amikor arról kérdeztük, mi a jó pedagógia valódi eredménye – a megtanult ismeretek vagy az, ha egy fiatal később jó döntéseket tud hozni, és eligazodik a világban –, nem akarta szembeállítani a kettőt „Mindkettő fontos” – válaszolta.
Majd hozzátette, hogy a nyitott gondolkodás, a komplex szemlélet és a világ megértése különösen fontos a következő nemzedék számára. „Az, hogy megértse a világot, az, hogy a világ is megértse őt.”
Talán ez a mondat foglalja össze legjobban, milyen szemléletet szeretne képviselni a tankerület élén.
Mert a beszélgetés végére egyértelművé vált: Bereczki Hajnal nem pusztán azt szeretné, hogy az iskolák jól működjenek. Azt is fontosnak tartja, hogy a bennük tanuló gyerekeket megértsék, a pedagógusokat megbecsüljék, a szülők pedig bízhassanak azokban, akikre nap mint nap rábízzák a gyermekeiket.
Hogy ebből öt év alatt mennyi valósulhat meg, azt ma még nem tudhatjuk. De az új tankerületi vezető gondolkodásából már most kirajzolódik egy fontos alapelv: az oktatásban a szabályok és a teljesítmény mellett az embernek is helye kell legyen.










