Egy kedves szó, egy felejthetetlen tanóra, egy pedagógus, aki akkor is hitt a diákjában, amikor ő már saját magában sem. A Vásárhely Most MONDD EL! rovatában arra kértük olvasóinkat, idézzék fel kedvenc vásárhelyi tanáraikat. A válaszokból több évtizedet átölelő, személyes emlékekkel teli gyűjtemény született. Ráadásul az egyik megemlített pedagógus maga is megszólalt.
Volt, aki az első osztályos tanító nénijére emlékezett vissza, más a középiskolai osztályfőnökét vagy azt a szigorú, de igazságos tanárt emelte ki, akinek később sokat köszönhetett. A hozzászólásokban régi vásárhelyi iskolák, egykori osztályok és olyan pedagógusok nevei elevenedtek meg, akiknek a hatása évtizedek múltán is érezhető.
Különösen sokan említették Kordásné Faragó Erzsébetet, akinek matematikaóráira, szakmai tudására és emberségére egyaránt szeretettel emlékeztek. Egy egykori tanítványa úgy fogalmazott, hogy tanárnője „emberséget, hitet adott az akkori szürke egér énemnek”. Mások arról írtak, mennyire szerették az óráit, és milyen hálásak neki a mai napig.
Volt, akinek a pályaválasztását is meghatározták tanárai. Kirschner Mártonné orosztanárként a gimnáziumi továbbtanulás felé terelte egyik diákját, Ferenci Richárdné pedig később akkor is hitt benne, amikor ő maga bizonytalan volt. Az egykori tanítvány ma gyógyszerészként tekint vissza rájuk, és úgy érzi, nélkülük másként alakult volna az élete.
Banga Beáta történelemórái szintén maradandó emléket jelentettek. Egy hozzászólás szerint a korábban nehéznek érzett tantárgy az ő magyarázatainak köszönhetően vált érthetővé és szerethetővé. A pedagógus nemcsak a történelmet, hanem magát a tanulást is megszerettette diákjával.
A legmeghatóbb történetek között olyan is akadt, amely egy tanító néni különleges figyelmességéről szólt. Csákáné Zita néni egy betegeskedő első osztályos tanítványát otthon is felkereste, hogy elmagyarázza neki a tananyagot. A törődés olyan mély nyomot hagyott a gyermekben, hogy már akkor eldöntötte: ő is pedagógus lesz. Az egykori kisdiák azóta közel negyven éve tanít.
Füzesi Lenke tanító néniről is különleges emlék érkezett. Egykori tanítványa ma is emlékszik a kontyára, a kedvességére és arra, hogy amikor novemberben hullani kezdett a hó, elővette a xilofonját, és zenélt a gyerekeknek. Egyszer pedig biciklivel kereste fel hiányzó tanítványát, hogy megtudja, miért nem ment iskolába.
A hozzászólások egyik legtöbbször visszatérő neve Petrik Lászlóné Tóth Piroska volt. Sokan az énekórákat és az énekkart idézték fel, mások a tanárnő szeretetteljes személyiségét emelték ki. A történet különlegessége, hogy a pedagógus maga is hozzászólt a bejegyzéshez:
„Kedves volt Tanítványaim! Köszönöm, hogy jó szívvel emlékeztek rám. Nagyon jól esik. Szeretettel gondolok a közös évekre.”
A visszaemlékezésekből az is kiderült, hogy a szigorú tanárokra is lehet évtizedek múltán hálával gondolni. Kiss Lászlóról például azt írták, hogy következetes volt, de mindig elismerte az igyekezetet. Zrínyi Győző testnevelő tanár humoros vezényszavai pedig olyan mélyen megmaradtak egykori tanítványában, hogy ma is szó szerint fel tudja idézni őket.
Sokan emlékeztek szeretettel Ormos Zsuzsannára, Lantos Etelkára, Bányai Lászlónéra, Dabisné Szabó Ilonára, Tar-Molnár Ágnesre és számos más vásárhelyi pedagógusra is. Volt, aki egy tantárgy megszerettetését, más a következetességet, a türelmet vagy éppen az emberi odafigyelést köszönte meg nekik.
A Vásárhely Most kérdésére érkezett történetekből egy dolog biztosan kirajzolódik: a jó pedagógus munkája nem ér véget az utolsó tanórával. Egy-egy biztatás, gesztus vagy közös élmény akár fél évszázaddal később is meghatározó emlék maradhat.
Köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk a történetét, és azoknak a pedagógusoknak is, akik ilyen maradandó emlékeket adtak tanítványaiknak!










