Nemcsak az aszály súlyosságáról, hanem a lehetséges megoldásokról is szó volt a hódmezővásárhelyi Aszályfórumon. A szakemberek a víz tájban tartását, a mezőgazdaság alkalmazkodását és a meglévő csatornák jobb kihasználását is fontosnak tartják. A beszélgetés során konkrét helyi kezdeményezések is előkerültek.

Október 2-án a hódmezővásárhelyi Városháza dísztermében tartották az Aszályfórumot, amelyet a Zöld Gerilla Mozgalom szervezett. Az eseményen tudományos, vízügyi, természetvédelmi és gazdálkodói oldalról is azt vizsgálták, hogyan lehet alkalmazkodni az egyre súlyosabb vízhiányhoz, és milyen lehetőségek vannak arra, hogy több víz maradjon a térségben.

Rácz Lajos klíma- és környezettörténész történelmi távlatból mutatta be az éghajlat változását. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi folyamatok nem az elmúlt néhány évben kezdődtek: a felmelegedés hosszabb ideje tart, 1988 után pedig jelentősen felgyorsult. A Kárpát-medence az északi, várhatóan csapadékosabb és a déli, szárazabbá váló európai térségek között helyezkedik el, az Alföld pedig különösen érzékeny lehet a változásokra.

A fórum egyik központi kérdése az volt, hogyan lehet minderre reagálni. A beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy önmagában az öntözés fejlesztése nem jelent teljes megoldást. A vizet minél nagyobb arányban akkor kellene megtartani, amikor rendelkezésre áll, és lehetőséget teremteni arra, hogy visszakerüljön a talajba és a tájba. A gazdálkodók bevonása mellett ehhez a vízügyi, mezőgazdasági és területhasználati döntések összehangolására is szükség lenne. 

Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója vízügyi oldalról közelítette meg a kérdést. A rendelkezésre álló vízkészletekről és azok jobb kihasználásáról is szó volt. A beszélgetésben elhangzott, hogy jelentős mennyiségű víz halad le a Tiszán, miközben a térség vízhiánnyal küzd. A hangsúly ezért nem azon lenne, hogy a kritikus nyári időszakban vegyenek ki még több vizet a folyóból, hanem azon, hogy a nagyobb vízhozamú időszakokban rendelkezésre álló készletekkel jobban gazdálkodjanak. 

A téli és tavaszi vízbőség jelentőségét később is hangsúlyozták. A fórumon elhangzott: akkor kell megtartani és elhelyezni a vizet, amikor valóban rendelkezésre áll, nem pedig a nyári kisvizes időszakban kell elkezdeni keresni a megoldást. 

Szabó Zoltán geográfus és regeneratív gazdálkodó a mezőgazdaság alkalmazkodásának lehetőségeit mutatta be. A regeneratív gazdálkodásban kiemelt szerepet kap a talaj állapotának és vízmegtartó képességének javítása. A fórumon az is felmerült, hogy a földhasználatnak hosszabb távon jobban kellene alkalmazkodnia az adott terület adottságaihoz, és működő helyi példákra is szükség van ahhoz, hogy a gazdálkodók számára láthatóvá váljanak az alternatívák.

Sirkó Zoltán kertészmérnök és természetvédelmi szakmérnök a víz természetes megtartásának lehetőségeiről beszélt. A vízmegtartás szerinte nem kizárólag tározók építését jelentheti: a domborzatban, a talajban és a többszintű növényzetben is lehet vizet tartani. Ezt a szemléletet kisebb léptékben, akár városi környezetben is lehet alkalmazni. 

A fórumon gazdálkodói oldalról is sürgették a cselekvést. Elhangzott, hogy korábban kilenc gazdatárs összefogásával már sikerült helyben lépéseket tenni, és a gazdák most sem várhatnak éveket a változásra. A megszólaló szerint a helyben gazdálkodók maguk is tudnak és kell is, hogy tegyenek a helyzet javításáért. 

A vásárhelyi térség szempontjából különösen érdekes része volt a beszélgetésnek a meglévő csatornahálózat jövője. Felmerült, hogy a korábban elsősorban vízelvezetésre használt csatornák egy részének szerepét meg lehetne fordítani: ahol ennek megvannak a feltételei, vizet lehetne juttatni beléjük, és azt helyben megtartani. A fórumon úgy fogalmaztak, hogy a vízzel feltöltött csatornákból a környező talajba is kerülhetne víz. 

Egy konkrét helyi kezdeményezésről is beszámoltak. Az egyik hozzászóló már elkezdte összegyűjteni egy érintett csatorna mellett található területek használóinak elérhetőségeit. Olyan csoportot szeretnének létrehozni, amely közösen lépne fel azért, hogy vizet juttassanak a csatornába. A beszélgetésben több méter széles, jelenleg víz nélkül álló csatornákról is szó esett. A csatorna nevét az automatikus átirat nem rögzítette egyértelműen, ezért azt nem közöljük. 

Keresztes László Lóránt, a Vízválasztó Mozgalom képviselője moderálta a kerekasztal-beszélgetést. A fórum egészén visszatérő gondolat volt, hogy a helyi kezdeményezések önmagukban nem elegendők: a vízügyi, mezőgazdasági és területhasználati döntéseknek egymáshoz kapcsolódva kellene segíteniük a víz megtartását.

Az Aszályfórum alapján nincs egyetlen megoldás, amely önmagában megszüntetné a térség vízhiányát. A talaj vízmegtartó képességének javítása, a gazdálkodás alkalmazkodása, a természetes vízmegtartás, a meglévő csatornák használata és a helyi összefogás együtt jelenthet előrelépést.

A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete pedig egyszerűen összefoglalható: nem akkor kell elkezdeni vizet keresni, amikor már kialakult az aszály – akkor kell megtartani, amikor még rendelkezésre áll.