Van, aki a szabadságát pihenéssel tölti, Sulyok Zoltán inkább rockfesztivált szervez Hódmezővásárhelyen. A külföldön élő alapító és főszervező húsz éve hozta életre a Hódstockot, és bár a munka olykor alaposan próbára teszi a türelmét, minden évben ugyanoda jut: ezt bizony jövőre is folytatni kell. A 19. Hódstock Fesztiválról beszélgettünk vele barátságról, zenéről, honvágyról és arról, miért éri meg ennyi energiát beletenni egy kétnapos rendezvénybe.
Sulyok Zoltánnak van egy egészen sajátos viszonya a pihenéshez. Miközben mások a szabadságuk alatt kikapcsolódnak, ő telefonál, egyeztet, szervez, szaladgál, és igyekszik elérni, hogy október végére minden a helyére kerüljön. Mert közeleg a Hódstock, amelyet 2006 óta szinte minden évben megrendeznek Vásárhelyen. Amikor arról kérdeztük, hogyan tekint vissza az elmúlt két évtizedre, előbb nevetve megdicsérte a kérdést, aztán elismerte: bizony nem volt könnyű menet.
„Nehéz munka, sok munka van mögöttünk, de pozitívan tudok visszatekinteni. Minden évben úgy zártunk, hogy nem azt mondtuk, elég volt, hagyjuk abba, hanem azt, hogy hú, de szuper!” A szervezés nehézségeit persze nem próbálja szépíteni. A rockzenei világban alulról építkező civil kezdeményezésként talpon maradni önmagában is teljesítmény. Zoli azonban a rá jellemző humorral közelíti meg ezt is. „Lehettünk volna a horgászok egyesülete is, vagy a halászoké, de ők korán kelnek és halszagúak” – viccelődött. Így aztán maradt a rockzene. Meg a rengeteg szervezés.
Egy hatalmas házibuli, régi barátokkal
A Hódstock mögött nem egy nagy rendezvényszervező vállalkozás áll. A fesztivál civil összefogásból, barátok, zenekarok és lelkes segítők munkájával valósul meg. Zoli szerint éppen ez adja az egész különlegességét. Bár külföldön él, Hódmezővásárhely és Magyarország továbbra is a szíve csücske. A fesztivál pedig számára az egyik legfontosabb alkalom arra, hogy újra együtt lehessen azokkal, akikkel akár évtizedek óta ismerik egymást.
„Itt találkozunk, és úgymond egy óriási házibulit csinálunk. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb zenekarok szolgáltatják hozzá a muzsikát.” Gyorsan hozzáteszi persze, hogy nem lakodalmi mulatságról van szó, hanem egy minőségi kulturális rendezvényről. De a hangulatot tekintve számára valóban olyan, mintha egy hatalmas baráti társaság gyűlne össze, ahol történetesen a Moby Dick vagy az Auróra játszik.
A hotelszauna is várhat
Zoli nem titkolja, hogy a szervezés időnként a pihenés rovására megy. Külföldről hazatérve akár nyaralhatna is, ehelyett sokszor egyik feladattól rohan a másikig. Aztán amikor megkérdeztük, nem bánja-e mindezt, egyetlen képpel érzékeltette, miért éri meg neki. „Most éppen a szemben lévő hotelben ülhetnék a szaunában. Ehelyett inkább átjövök erre az oldalra, és a Moby Dickre rázom majd a fejem a többiekkel.”
A fáradtság szerinte addig tart igazán, amíg el nem kezdődik a fesztivál. Amikor megérkeznek a barátok, felcsendül az első koncert, és látja, hogy az emberek jól érzik magukat, máris más megvilágításba kerül az előző hetek hajtása. Külön öröm számára, amikor egy fiatal rocker vagy punk is betéved a rendezvényre. Ez azt jelenti, hogy az a zenei közeg, amelynek ő és barátai már kamaszkoruk óta részesei, ma is él Vásárhelyen.
Nem csak a nagy nevek számítanak
A Hódstock egyik alapelve húsz év alatt sem változott: az ismert zenekarok mellett a feltörekvő együtteseknek is helyet kell adni. Zoli szerint ezek a formációk sokszor ugyanolyan színvonalon játszanak, mint az országosan ismert előadók, csak még nem jutottak el akkora közönséghez. „A népszerűségük még nem akkora, de attól még ők ugyanolyan zenészek, és szerintem dupla akkora tapsot érdemelnek.” A fesztivál ezért nemcsak koncertélmény, hanem bemutatkozási lehetőség is. Helyi, szegedi és az ország más részeiből érkező zenekarok találkozhatnak egymással és a közönséggel. Sulyok Zoltán azt szeretné, ha a vásárhelyiek is felismernék, milyen érték, amikor civilek összefogásából egy ilyen rendezvény létrejön a városban.
Amíg bírják, csinálják
A 19. Hódstockra legalább kétszáz látogatót várnak, ami Zoli szerint már szép eredmény lenne. A számoknál azonban sokkal fontosabb számára, hogy ismét megteljen a helyszín ismerős és új arcokkal, és a végén újabb közös élményekkel gazdagodjanak. Húsz év alatt bizonyára számtalanszor felmerülhetett volna, hogy ennyi elég volt. De valahogy mindig akad egy új zenekar, egy jó ötlet, egy régi barát vagy egy fiatal koncertlátogató, aki miatt megéri folytatni. „Amíg erőnk bírja, meg kedvünk van hozzá, addig csináljuk” – mondta Sulyok Zoltán. És ha minden a tervei szerint alakul, a fesztivál után megint ugyanazt mondják majd, mint az elmúlt tizenkilenc alkalommal: hú, de szuper volt! A szauna pedig várhat jövőre is...
