A forradalom történelmi eseményeiről, a vásárhelyi diákok szerepéről, a szabadság értékéről és az 1956-os örökség mai jelentőségéről is szó esett az október 23-i hódmezővásárhelyi megemlékezésen. Az ünnepségen Romsics Ignác történész, akadémikus és Márki-Zay Péter polgármester mondott beszédet.

Hetven évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után Hódmezővásárhelyen is megemlékeztek azokról, akik a magyar függetlenségért és szabadságért álltak ki. Az ünnepségen a Himnusz közös eléneklését követően Romsics Ignác történész idézte fel a forradalom eseményeit, majd Márki-Zay Péter polgármester osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel.

Romsics Ignác: 1956 öröksége összetettebb annál, mint amit a politika gyakran bemutat

Romsics Ignác beszédében részletesen végigvezette a hallgatóságot az 1956. október 23-án kezdődött budapesti eseményeken. Felidézte az egyetemisták és főiskolások tüntetését, a Petőfi-szobornál összegyűlt tömeget, majd a Bem térre és a Parlament elé vonuló százezreket. Kitért a Sztálin-szobor ledöntésére, a Magyar Rádió ostromára és a fegyveres ellenállás kibontakozására is.

A történész külön figyelmet szentelt Hódmezővásárhelynek, ahol a forradalmi hangulat már október 23-a előtt megjelent. A szegedi egyetemi mozgalom hatására október 19-én a Bethlen Gábor Gimnáziumban mintegy háromszáz diák részvételével diákparlamentet tartottak. Az iskola akkori igazgatója, Gyáni Imre által vezetett tanácskozáson az oktatási reformok mellett politikai követelések is megfogalmazódtak, köztük a szovjet csapatok kivonása.

Romsics szerint a vásárhelyi diákok fellépése jelentős szerepet játszott abban, hogy a forradalmi követelések a város szélesebb közösségéhez is eljussanak.

A történész felidézte az október végi reményteljes napokat, amikor úgy tűnt, Magyarországon békés politikai átalakulás kezdődhet. Ezeket a várakozásokat azonban november 4-én a szovjet katonai támadás szertefoszlatta.

Beszédében hangsúlyos szerepet kapott Bibó István alakja is, aki a szovjet csapatok bevonulását követően a Parlamentben maradt, és kiáltványban fordult a magyarokhoz, valamint a nemzetközi közösséghez.

Romsics az 1956-os forradalom későbbi megítéléséről is beszélt. Úgy értékelte, hogy az elmúlt évtizedekben a történelmi események emlékezete egyre inkább politikai viták tárgyává vált. Bírálta az előző kormány emlékezetpolitikáját, különösen azt a megközelítést, amely szerinte a forradalmat elsősorban a nyugati hatalmak árulásának és Magyarország magára hagyásának történeteként mutatta be.

Kritikával illette Orbán Balázs 2024-es, nagy vitát kiváltó nyilatkozatát is, amely az orosz katonai túlerővel szembeni ellenállás értelmét kérdőjelezte meg.

A történész reményét fejezte ki, hogy a 2026 áprilisában megválasztott Tisza-kormány szakít az általa egyoldalúnak nevezett történelmi értelmezéssel, és az 1956-os forradalmat annak sokszínűségében, ugyanakkor közös szabadságtörekvéseit hangsúlyozva mutatja be.

Márki-Zay Péter: A szabadságot nem elég kivívni, élni is kell vele

Márki-Zay Péter polgármester beszédében először a hódmezővásárhelyi eseményekre és azok résztvevőire emlékezett. Kiemelte, hogy bár a városban nem történtek olyan véres összecsapások, mint az ország más településein, az 1956-os forradalomnak itt is voltak áldozatai.

Felidézte Gyáni Imre, a Bethlen Gábor Gimnázium egykori igazgatója, valamint Gajágyi Miklós és Erdei István meghurcolását. Megemlékezett azokról a diákokról is, akik a forradalmi szervezkedésben való részvételük miatt nem érettségizhettek le 1957-ben, illetve elveszítették továbbtanulási lehetőségeiket.

A polgármester hangsúlyozta, hogy a vásárhelyiek büszkék lehetnek az 1956. október 19-én megtartott diákparlamentre, amelyet az ország első ilyen kezdeményezéseként említett.

Beszédében párhuzamot vont az 1848–49-es és az 1956-os forradalom között. Úgy fogalmazott, mindkét történelmi esemény középpontjában a szabadság, a demokrácia és a polgári értékek iránti igény állt, és mindkét szabadságharcot külső orosz katonai erő verte le.

Márki-Zay Péter a 2026. áprilisi országgyűlési választásokat is történelmi fordulatként értékelte. A politikai változást békés, vértelen forradalomnak nevezte, amelyben szerinte a fiatalok részvétele különösen fontos szerepet játszott.

A polgármester úgy vélte, Magyarország 1848-ban, 1956-ban és 2026-ban is példát mutatott a világnak a szabadság melletti kiállásból. Felidézte az áprilisi választást követő ünneplés képeit, amelyek szerinte a nemzetközi közvélemény számára is a szabadság és a remény jelképeivé váltak.

Beszédében a populizmus veszélyeire is figyelmeztetett, Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin és Donald Trump politikáját egyaránt bírálva.

A megemlékezés végén a polgármester a szabadsággal járó felelősségről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a történelmi hősök előtti tisztelgés nem merülhet ki az emlékezésben: a jelen nemzedékének a demokratikus intézmények, a jogállam, a sajtószabadság és egy összetartó társadalom építésével kell továbbvinnie az örökségüket.

„Ők vállalták a halált a szabadságunkért, ma az a feladatunk, hogy éljünk ezzel a szabadsággal” – fogalmazott.

Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy Magyarországnak egy szabad, gyarapodó, boldog és egészséges társadalom megteremtésén kell dolgoznia.

Koszorúzás és színházi előadás az ünnepségen

A megemlékezésen közreműködött a Fandante Kamarakórus, valamint a Magyar Honvédség 30. Kinizsi Pál Páncélozott Gyalogdandár hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekara, Gömöri Balázs őrnagy vezényletével.

A beszédeket követően katonai őrségváltásra, majd ünnepélyes koszorúzásra került sor. Az emlékezés virágait az önkormányzat, a honvédség, a rendvédelmi szervek, politikai szervezetek, olvasókörök, civil közösségek és más helyi szervezetek képviselői helyezték el.

Az ünnepség kulturális programjában a Besenyei Színkör tagjai Kiss József Angyalok nem sírnak című drámájának feldolgozásával idézték meg a forradalom emberi sorsait. A kifejezetten erre az alkalomra készült előadást Rárósi Anita rendezte.

A Nagy Imre sétányon megtartott megemlékezést követően 18 órakor fáklyás felvonulás indult a Bessenyei Ferenc Művelődési Központhoz. A program 18.30-kor történelmi fotókiállítás megnyitójával folytatódott, amelyen Plohn József 1848–49-es honvédekről készült portréi és Dömötör Mihály 1956-os szabadságharcosokat megörökítő felvételei kaptak helyet. Az ünnepi rendezvénysorozatot 19 órától a Szabadság, szerelem című történelmi film vetítése zárta a művelődési központ színháztermében.